Van egy hely, ahol ételt készítenek az emebreknek. Finom húsok, saláták, ínyenc szószok... minden, ami csak szem-szájnak ingere... Ezen a helyen sosincs nyugalom. A forgalom állandó.
Történt aztán, hogy erre a helyre bejutott egy kis szürke patkány (a kis szócska nem a méretére utal, hiszen a patkány önmagábanis egy undok nagy állat, mégha a farkát nem is számoljuk hozzá:D ). Szegény éhes volt, de nem tett meg pár métert a bejárattól ahonnan beosont és máris észrevették. Menekülni próbált a sikoltozások elől. De merre? Az ajtó, ahol az imént bejutott, már csukva volt. Vele szemben pedig két megtermett nőszemély. Félig félelemmel- félig érdeklődéssel teli méregették a szürke állatot. "Úristen, mi ez?" "Csak nem egy patkány?" "Áááááá" - kiáltottak.
Erre a patkány elkezdett futni, ugrált a falra fel, hátha arra ki tud jutni. De nem. Nincs más kiút. Elbújt ezért a mosogép mögé, hátha nem veszik észre. De a nők furfangosak, naná, hogy észrevették:)
Az egyikük, a bátrabb megpróbálta meglesni, majd egy hosszú bottal megpiszkálni, mire a patkány ismét ugrott egy nagyot, majdnem a hölgy nyakába és ismét futni kezdett. Ekkor szerencséjére kinyilt az ajtó, épp bejönni készült valaki. Kifutott. Kifutott az étteremből, az emberek életéből.
A mesének itt vége. A patkány köszöni szépen jól van, elbújt. Szerencsére senki nem bántotta, és ezért senkinek nem esett bántódása sem. :)
De vajon ez egy jel volt?
Rothad itt már minden belül. Csak még nem látszik....
